2024 szeptemberi túra élménybeszámoló

Ezúttal nem mi rekesztettük a Dunát
2024 szeptember 21

A repülőgép a dűne felett elkezdett süllyedni és el kellett döntenünk, hogy vajon hol végezzünk kényszerleszállást ugyanis lakatlan terület felett vitt utunk és csak 2 napra elegendő vizünk volt…

Várjunk csak! Valami nem klappol: bocsássa meg nekem az olvasó, de éppen Almásy László egyik könyvét olvasom és a két párhuzamos világ hajlamos összekeveredni. Vajon Almásy is járt így? Nem tartom kizártnak kalandos életének mozaikkockáit ismerve…
Na szóval…

Miközben e sorokat papírra vetem (pontosabban bithalmazba) a youtube csendesen zümmög a háttérben és lassan körvonalazódik írásom szerkezete. Egy mondattal: ez volt az IDEÁLIS kirándulás. Minden egyben volt: időjárás, domborzat, talajviszonyok, erőnlét, kedv. Indulásunk Zebegénybe esett és már az elején meglepődtünk, hogy szép számmal összegyűltünk: 36 fő kérem szépen! Törökmezőig majd az összes emelkedőt letudtuk, de addig sem volt megerőltető. Ennek mindig az a következménye, hogy sokat beszélgetünk és mindenféle témáról. Idén valahogy a bűnüldözési technikák domináltak és ez roppant érdekessé tette a kilométereket.

Furcsa tapasztalat, hogy szerintem kevés volt a kiránduló. Több oka is lehetett véleményem szerint: még külföldre mentek utószezonban, az autóval érkezők nem vállalták a lezárások miatt kerülőt illetve talán csak elriadtak. Továbbra is fájdalom, hogy sokan az erdőben nem köszönnek és nagyon bosszantó tud lenni.
Ezúttal nem érintettünk nagyobb kilátóhelyet így a Duna mostani állapota sem tárult a szemünk elé.
Alant a képek magukért beszélnek a fentebb leírt körülményekről.
Zárásként: amennyiben Almásy László itt lett volna biztosan örült volna annak, hogy természetjárók vannak még.

Lectori salutem
Czene Gábor

Galéria